Aztán hamarosan elindultunk - hiszen vártak ránk hídmestereink.
"A Dunának két partja van, mint a folyóknak általában. Azt hiszem, az is normális, hogy a két part itt is két más világ. Mint Párisban. A pesti parton zenés kávéházak nyitnak és csuknak, a budai parton gesztenyefák." Szerb Antal Budapesti kalauz marslakók számára könyvéből több idézet kísért minket utunkon.
A Lánchídnál a sárkánnyal nem találkoztunk (Mosonyi Alíz: Mesék Budapestről), de érdekes adatokat kaptunk arról, hogy 160 éve hogyan juthattunk volna át, mennyit kellet volna fizetnünk a hídon. Az Erzsébet hídon benézhettünk a kábelkamrába, és kimászhattunk a szerelőhídra is. A híd tartószerkezeteinek rendszere igazán lenyűgöző!
Ha már a híd budai lábánál voltunk, a város alatti külonleges hévíz kincsünk is szóba került. A Rudas ivócsarnokában folyó Attila, Hungária és Juventus források módot adtak megismerésére. Hoztunk is magunkkal mindegyikból és délután ízteszt játékunkban megtapasztaltuk a csapvíz, ásványvíz és gyógyvíz különbségét. Fantasztikus volt, hogy táborozóink mennyire pontosan kitalálták, hogy melyik melyik - még a csapvíz és ásványvíz megkülönböztetése is könnyen ment!
Beszéltünk a hidak szerepéről. Az átjutást kompok, hajóhidak és repülőhidak segítették mielőtt megépültek volna állandó hídjaink. Budapest hídjait egy-egy leírás alapján kellett felismerni, majd elhelyezni a padlóra festett vaktérképre. És lám-lám: a körutak és hidak rendszere összeért!
Nagy izgalommal vártam a délutánt, hiszen programunk hídépítés, hídmodellezés volt. Néhány vetített előkép (köztük Calatrava néhány brilliáns szerkezete) után a pálcikák, zsinórok, fakockák, papír, gyurma és más építőelemek kupacából kellett a táborozóknak választani, mit hoznak létre.
Íme a munka...
... és az eredmény.
Én is megpróbáltam: a 3D nekem nem ment jól, így a nap végére a híd helyett egy sapkám lett - talán jövő héten be tudom fejezni :)
(nem találom a képet - ahogy meglesz, csatolom...)
"A Dunának két partja van, mint a folyóknak általában. Azt hiszem, az is normális, hogy a két part itt is két más világ. Mint Párisban. A pesti parton zenés kávéházak nyitnak és csuknak, a budai parton gesztenyefák." Szerb Antal Budapesti kalauz marslakók számára könyvéből több idézet kísért minket utunkon.
A Lánchídnál a sárkánnyal nem találkoztunk (Mosonyi Alíz: Mesék Budapestről), de érdekes adatokat kaptunk arról, hogy 160 éve hogyan juthattunk volna át, mennyit kellet volna fizetnünk a hídon. Az Erzsébet hídon benézhettünk a kábelkamrába, és kimászhattunk a szerelőhídra is. A híd tartószerkezeteinek rendszere igazán lenyűgöző!
Ha már a híd budai lábánál voltunk, a város alatti külonleges hévíz kincsünk is szóba került. A Rudas ivócsarnokában folyó Attila, Hungária és Juventus források módot adtak megismerésére. Hoztunk is magunkkal mindegyikból és délután ízteszt játékunkban megtapasztaltuk a csapvíz, ásványvíz és gyógyvíz különbségét. Fantasztikus volt, hogy táborozóink mennyire pontosan kitalálták, hogy melyik melyik - még a csapvíz és ásványvíz megkülönböztetése is könnyen ment!
Beszéltünk a hidak szerepéről. Az átjutást kompok, hajóhidak és repülőhidak segítették mielőtt megépültek volna állandó hídjaink. Budapest hídjait egy-egy leírás alapján kellett felismerni, majd elhelyezni a padlóra festett vaktérképre. És lám-lám: a körutak és hidak rendszere összeért!
Nagy izgalommal vártam a délutánt, hiszen programunk hídépítés, hídmodellezés volt. Néhány vetített előkép (köztük Calatrava néhány brilliáns szerkezete) után a pálcikák, zsinórok, fakockák, papír, gyurma és más építőelemek kupacából kellett a táborozóknak választani, mit hoznak létre.
Íme a munka...
Én is megpróbáltam: a 3D nekem nem ment jól, így a nap végére a híd helyett egy sapkám lett - talán jövő héten be tudom fejezni :)
(nem találom a képet - ahogy meglesz, csatolom...)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése